VHS digitalizálással az agyzsibbasztó műsorok ellen

VHS digitalizálással az agyzsibbasztó műsorok ellen

Manapság bármennyire is úgy tűnik, hogy a különböző tévés szolgáltatók óriási műsorkínálata maga a megtestesült álom, s hogy a nyolcvan vagy még több csatorna már tényleg lefedi minden igényünket. De azért aki ült már oda a tévé elé, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy megnéz egy jó filmet, egy izgalmas műsort vagy legalább a híreket, nem pedig csak háttérzajnak kapcsolta be; az pontosan tudhatja, hogy gyakran száz csatorna sem volna elég. Ok az számtalan van. Egyrészt, olybá tűnik, minél több csatornát hoznak létre, annál inkább osztódik el az egyes csatornák minősége. Bizony, a mennyiség itt is a minőség rovására megy. Másrészt pedig ha éppen olyan szerencsénk van, hogy a sok nézhetetlen műsor és film közül éppen egy jó filmet vetít a tévé, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az egyébként is hosszú alkotás hosszát képesek duplájára nyújtani a reklámokkal. S persze, tudjuk, reklám nélkül nincs tv – ezt akarják velünk elhitetni, holott lehetne megoldást találni minderre. Sőt, van is. Bár ebbe most nem megyek bele.

Lényeg a lényeg, egyre több ismerősömtől hallom, hogy ők már abszolút nem tévéznek, vagy hogy már egyáltalán nincs is tévéjük. Szóval úgy tűnik, leáldozóban van a csatornák kora. És ezt most már az idősebb generáción is észre vettem. A szüleim világ életükben óriási tévékukacok voltak. Egész nap ment a tévé, és noha nem ültek folyton előtte és bámulták, fél füllel mindig hallgatták, akármilyen hitvány műsor is ment benne. Nem rég azonban eljutottak arra a pontra, hogy ők is belátták: ez már tarthatatlan. Valami aktuális dzsungeles műsortól kaptak celebsokkot, és fogalmat tettek, hogy a híreken kívül nem fognak mást nézni többet. És azt kell mondjam, le a kalappal előttük, mert tényleg nem néztek mást jó ideig. Viszont egy idő után igen csendessé vált a lakás, hiányzott az a megszokott zaj, ami az okos tévéből szokott jönni. Én meg féltettem őket, hogy lassacskán visszaszoknak majd a kibeszélő showkra, meg egyéb ilyen marhaságokra. Úgyhogy kitaláltam, hogy vhs digitalizálással megcsináltatom nekik a régi felvételeiket, például az esküvői videójukat, mert szerintem biztos van egy jó tíz vagy tizenöt éve annak, hogy nem látták. Óriási sikere volt persze, apám a mai napig nem érti, hogy lehetséges, hogy a tévén keresztül, videó lejátszó nélkül nézzük a felvételeket. Hiába is magyaráztam, mi az a vhs digitalizálás. De már nem törődik vele. Lassacskán az egész család összes régi kazettáját elküldözgettük postán erre a helyre, mert szerencsére nem szükséges személyesen elutazni hozzájuk Pestre, ami lássuk be, elég praktikus megoldás. Úgyhogy azóta sem néztük a tévés műsorokat, ahol különböző emberek gátlástalankodnak naphosszat. Csak javasolni tudom ezt a megoldást nektek is.