A tv-ből is megismerhetjük legmerészebb álmainkat

A tv-ből is megismerhetjük legmerészebb álmainkat

Hogy a tv nézése közben is rálelhetünk a legnagyobb álmainkra, azt sosem gondoltam volna. Kisöcsém egészen fiatalon, egy teljesen átlagos, szürke hétköznap estéjén jött rá, mi az, ami igazán érdekli őt.

Amíg kisebbek voltunk, minden este együtt néztük a tv-t. Ő többnyire, mivel fiú, a verekedős, lövöldözős akciókat szerette, amiben a macsó férfiak teljesen rideg tekintettel bánnak el a gonoszakkal, s közben még egy merész kacsintással a hőn áhított nőt is sikerül elcsábítaniuk. Én, mivel lány vagyok, inkább néztem volna romantikus filmeket, esetleg vígjátékokat, ahol nem baj, ha hangosan megy a tv, mert úgysem robban fel semmi hirtelen, és nem kell szívrohamot kapnom. Meg egyébként is. Minket, lányokat azért jobban érdekel, ha a főszereplő férfi nem egy hideg fémváz, hanem egy érző, gyengéd lény. Na, jó, azért az sem árt, ha egy gonosz felbukkanása esetén simán képes leverni azt. Legalábbis én így gondoltam akkor.

Egy este, amikor öcsémnél volt a döntés, hogy mit nézzünk, egy olyan filmre esett a voksa, ami meghatározta életét. A címére nem emlékszem, elég bugyuta film volt, meg a címe is. Gengszterekről, igazi, vérbeli rosszfiúkról szólt, akik történetesen motoroztak. Nem csupán versenyeztek, ez nem volt nekik elég izgalmas. Különböző akciókat hajtottak végre, és mindig két keréken. Közben fél karral lövöldöztek, ugrattak, esetenként szaltóztak is, sőt még vonatok tetején is üldözték egymás remek gyorsasági motorokkal. Mit ne mondjak, hát elég gáz film volt. Én már akkor, kisebb fejjel is éreztem, hogy elképesztő nagy baromság. Öcsém szemei azonban kápráztak, és valósággal áhítatba került. Ekkor jött rá, hogy neki, ha törik, ha szakad, motoroznia kell.

Amikor előállt az ötlettel, szüleink persze mosolyogva legyintettek. „Persze, jól van, majd kapsz egy motort, ha idősebb leszel.”

Vigyázni kell az ilyen ígéretekkel. Mert ők ezt akkor még múló szeszélynek gondolták, ahogy egyébként én is, ám évekkel később öcsém még mindig megszállottja volt a motoroknak. Születésnapra csak játékmotorokat kért. Számítógépen is csak motorversenyezni volt hajlandó. Na meg az volt nagy pillanat, amikor rájött, hogy a sportcsatornák nem csak foci meccseket adnak hétvégenként, ahogy azt ő gondolta. Óriási motorsport rajongó lett. Egy-egy futam idejére tilos volt bármi programot szerveznünk, hiszen ő nem volt hajlandó kimozdulni a tv elől. S valamennyi alkalommal, ha a kedvence nyert, óriási tombolásban tört ki.

Nem feledkezett meg a kedvenc filmjéről sem. A filmről, amit a tv-ben látott, és ami miatt megszállottjává vált a motoroknak. Kívülről tudta már, percről percre, mi fog történni, mikor melyik motor hogyan fog ugratni, fordulni, gyorsulni, felborulni. A szobája valódi motoros szobává vált. Tele volt plakátolva Valentino Rossival, meg minden híresebb versenyzővel. A polcok tele voltak játékmotorokkal, érmékkel, bukósisakokkal.

Apa egyszer, látva, hogy a tesómat mennyire érdekli ez a dolog, elvitte egy közeli motorosboltba, csak úgy nézelődni. A bolt tele van minden olyannal, ami a motorozáshoz elengedhetetlen. Óriási választék van például motoros ruházatból. Tesómat totál lenyűgözte a rengeteg bőrből készült kesztyű, motoros cipő, aláöltöző meg dzseki. Sőt, az egyik eladó még a különböző alkatrészeket is megmutatta neki, és elmondta, mi mire való. Például emlékszem, hogy megmutatta neki, hogy működnek a zárak, amiket fel lehet szerelni a motorokra, hogy el ne lopják őket.

Aztán a végén persze egy halom ajándékkal távoztak, apa nem tudott nemet mondani öcsémnek. Öcsém pedig nem tudott nemet mondani a rengeteg motoros cuccra, amit ott látott. Hát igen. Tesóm egy motorosboltban olyan, mintha a kecskére bíznád a káposztát. Motoros faliórával meg rajzokkal, sőt talán matricákkal is gazdagabb lett a látogatáskor, és egész nap arról mesélt, hogy a legjobb hely, ahol valaha járt. Ezt látva szerintem már a szüleimben sem volt semmi kétség afelől, hogy a tesómat tényleg őszintén érdekli a motorozás.

Így amikor betöltötte a megfelelő életévét, letette a jogosítványt kismotorra. Éjt nappallá téve tanulta otthon a KRESZ-t, meg a motor felépítését. Nem akarta a véletlenre bízni. Egy nappal sem akart tovább várni arra, hogy felülhessen élete első motorjára, ami egy robogó volt. No, azt is tegyük hozzá, hogy az ő igazi álma nem ez volt. A kismotor az első lépés volt a gyorsasági motorokhoz vezető úton. Ő pedig haladt rajta rendíthetetlenül.

Idővel már a robogóit is gyorsabbra és gyorsabbra cserélte, és egyre több motoros kiegészítőt halmozott fel. Kedvenc boltjában egy egész motoros ruházatra is szert tett, és valahányszor lehetősége volt rá, felvette. A motoros haverjai közül sokaknak volt már nagyobb motorja, és így gyakran elvitték magukkal a hátuk mögött, ő pedig hatalmas vigyorral utazott kedvenc ruházatában.

Sok idő múlt el azóta, hogy meglátta a tévében a filmet, ami egy életre beléoltotta a vágyat, hogy száguldozzon. Ma már ott tartunk, hogy jövő héten megy letenni a vizsgát nagy motorra. Már nem görcsöl a várakozástól, most már tudja, hogy tényleg csak az idő választja el attól, amire ilyen régóta vár. Apám pedig azt is megígérte neki, ha sikerül a vizsga, az első az lesz, hogy ellátogatnak a kedvenc motorosboltjukba, ahol kedvére bevásárolhat. Választék az van. Lesz miből válogatnia, az egyszer tuti.

Időközben mindketten felnőttünk azért. Mindketten másak is lettünk, változtunk, de hetente egyszer még leülünk egymással a tv elé, hogy együtt üssük el az időt úgy, ahogy régen is. Igaz, ő még mindig jobban szereti, ha a rossz fiúkat üldözve lövöldöznek a motoros hollywoodi hősök. Én meg még mindig inkább nézném, hogyan csábít el egy sármos férfi egy csinos, szép mosolyú lányt.