Vajon van még más nézhető dolog a tévében a menyasszonyi ruhákon kívül?

Sajnos manapság sokkal több időt töltünk a televízió előtt, mint kellene. Átlagban simán 2-3 órát ül ott az ember esténként, ahelyett, hogy valami értelmesebbet csinálna. Gondolok itt például a minőségi együtt töltött időre, egy közösen elkészített és elfogyasztott vacsorára egy pohár bor mellett, vagy esetleg a sportra. Sokan jönnek azzal, hogy nincs idejük sportolni. Na, akkor itt álljunk meg egy kicsit. Nyílván vannak olyan emberek, akiknek tényleg nincs idejük bokros teendőik miatt, mert ott van a háztartás és a gyerekek, meg mellette persze a munka, egy anyuka dolga nem egyszerű azt aláírom, akinek helyt kell állni az élet minden területén a mindennapokban. De vannak olyanok, akik csak a kifogásokat gyártják, és ezzel önmagukat is becsapják. Sokszor mondjuk, hogy nincs időnk erre, nincs időnk arra, de azért közben meg minden este ülünk, és üres tekintettel bámuljuk ugyanazt a sorozatot vagy filmet a tévében sokadszor, mintha kötelező lenne. Persze szükség van arra is, mert ilyenkor kikapcsol az agyunk. Vannak kivételek, de azért én azt vallom, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szeretné. Én nem tudom különben, hogy van-e olyan, aki valami értelmeset szokott látni a tévében, mert én személy szerint alig találok nézhető műsorokat benne. A híradótól frászt kapok, olyan híreket hallani néha, hogy az ember hátán futkos a hideg, aztán persze a végére meghallgathatjuk, milyen állatok születtek az állatkertben, oldva a feszültséget, hát köszönöm szépen. A filmeket rendre ismétlik, így én már ha filmet szeretnék nézni, inkább online szoktam az interneten, ott legalább nincs reklám 10 percenként.

Van azért néhány műsor, ami engem is leköt, mivel nőből vagyok én is szeretem a csajos műsorokat, amiktől általában a pasik homlok hanyatt menekülnek a szobából. Ilyen például, amelyikben az egyes részekben menyasszonyok keresik maguknak a tökéletes menyasszonyi ruhát. Mivel ez az esemény még bőven előttem van, szívesen nézem, és álmodozom, nekem vajon hogy állnának a különböző fazonok. Némelyik nőhöz aztán tényleg kell türelem, a szokásosnál is több. Őket hívják menyasszörnynek különben, ami szerintem némelyik hölgyre igencsak találó. Nyílván mindenkinek vannak elképzelései, hogy nagyjából milyen fazont, színt szeretne, aztán persze jönnek a pofonok, hogy mégsem egészen úgy áll, ahogy azt mi elképzeltük. Jön, az én kövér vagyok szöveg, vagy, hogy túl nagyok vagy túl kicsik a kebleim, itt aztán sűrűn eltörik a mécses, a való életben is, hát még ebben a sorozatban. Nem tudom, mennyire játszanak rá a műsor kedvéért, de némelyik menyasszony borzasztó hisztis tud lenni. Ember legyen a talpán, aki ezt türelemmel kezelni tudja, bár az ilyen helyen dolgozóknak nyílván már nagy gyakorlatuk van ebben.

Sokszor én is elképzelem, milyen jó lenne már ebben az élethelyzetben lenni, elmenni egy ilyen szalonba, ahol mindenki az én kívánságaimat lesi és én vagyok a középpontban, pezsgőt szürcsölgetve próbálnám a szebbnél szebb menyasszonyi ruhákat, na de majd egyszer biztos eljön az én időm is. Hihetetlen mennyi pénzt képesek áldozni egy olyan ruhára, amit egyszer viselnek életben, nyílván nem ezen akarunk spórolni, főleg mi nők, de jobb esetben tisztában vagyunk az anyagi kereteinkkel és tudjuk meddig ér a takarónk, de vannak, akiket ilyenkor elkap az a bizonyos gépszíj.

Addig is maradnak nekem ezek a műsorok, legalább mire oda jutok, hogy aktuális lesz, határozott elképelésem lesz, milyen menyasszonyi ruhát szeretnék. Nekem a sellő fazon jön be, bár még sosem próbáltam hasonló szabású ruhát. A szalagavatón volt rajtam lényegében esküvői ruha, az viszont az a tipikus abroncsos habos-babos viselet volt, bevallom, akkor is kicsit hercegnőnek éreztem magam, hacsak egy órára is. De egyelőre ráérek, ugyanis az a fránya szőke herceg még mindig várat magára azon a bizonyos fehér lovon.