Bluetooth-os kalandok

Bluetooth-os kalandok

Itt a nyár, a hőségriadó, a meleg, úgyhogy mostanában egészen furcsa dolgok történnek a tévé háza táján. Ilyenkor rengeteg a szabadtéri rendezvény, sokat járunk közvetíteni, külső helyszínre dolgozni. Az ilyen alkalmakkor gyakran érnek bennünket meglepetések. Nem volt ez másképpen a szellemjárta polgármesteri hivatalban sem.

EGy kisvárosban forgattunk. ezek mindig csendes, családias alkalmak, mert az ilyen helyeken mindenki ismer mindenkit. Egy népszerű zenekar koncertezett a városban, ami ritka esemény arrafelé, úgyhogy az egész környék ebben a lázban égett. A kultúrház kertjébe kivetítőket szereltek, mindenki azon igyekezett, hogy valamit azok is kapjanak a koncertélményből, akiknek már nem jutott jegy. Bár nem sok lakos élt a faluban, szép számmal voltak olyanok, akiket már sehogyan sem lehetett volna az – egyébként meglepően nagy – művelődési ház koncerttermébe beszorítani.

Minket is azért kértek fel a forgatásra, hogy azok, akik lemaradtak, láthassák azért a rendezvényt. Nagyon izgultunk, mert nem nagyon szoktunk élő adást bonyolítani, ilyenkor minden egy kicsit más, az ember sokkal jobban ki van szolgáltatva a technikának, az egész stáb részéről hatalmas koncentrációt igényel ez a dolog.

Már jókor délelőtt megérkeztünk a művelődési ház nagytermébe és elkezdtük a rendezkedést és a technika előkészítését. Mivel a kiszolgáló helysiégeket már mind elfoglalták a zenekar roadjai meg a hangosításért és a fényekért felelős cég alkalmazottai, nekünk, akik nem kötődtünk ilyen szorosan a rendezvényhez, már csak a közeli városháza termeiben maradt hely. A szobában, ahol dolgoztunk, hét közben a polgármesteri hivatal titkársága működött.

Nagyon sok dolgunk volt, hiszen mindent pontosan meg kellett terveznünk. Mivel nincsen közvetítőkocsink ki kellett építeni a rendszert, amelyik majd továbbítja az adást. Elő kellett készíteni a kamerákat, lepróbálni a mikrofonokat, egyeztetni a hangosítós céggel és magával a zenekarral is, hogy mindig jó képet tudjunk biztosítani, de ne zavarjuk az előadást és egymás munkáját sem.

Lassan, de nagyon fárasztóan telt a nap.

Délután kettő körül mindenki visszavonult egy kicsit pihenni. Mi is behúzódtunk a szobába a meleg elől, üdítőt ittunk és arra koncentráltuk, amit majd csinálnunk kell. Az eredetileg irodaként funkcionáló teremben csend honolt, csak a hangrendszer pittyent meg időnként, jelezve, hogy még működik.

Hirtelen aztán mindenki összerezzent. Az egyik nyomtató a semmiből hirtelen működni kezdett. Villogott, morgott, behúzta a papírt, majd az alsó tálcában megjelent a lap. Rajta egy nyíl és egy felirat: KIJÁRAT!

Nem tudtuk mire vélni a dolgot. Kinéztünk a folyosóra, de egy teremtett lélek sem látszott. “Biztosan valami programhiba” állapítottuk meg.

Pár perc múlva egy újabb lap került elő a tálcából, ugyanígy. “Távozás balra!”

Ismét körbenéztünk, de a folyosón sem volt senki. A csend miatt a dolog egyre rémisztőbbnek látszott. Az ijesztgetést nem is én kezdtem, hanem a sminkes kolléganő.

  • Ez egy szellem! El akar minket küldeni! – közölte reszketeg hangon. – biztos, hogy így akar üzenni!

Egyikünk sem babonás, sőt, leginkább racionális emberek vagyunk, de amint az egyikünk megrémült, természetesen a másikban is elkezdett motoszkálni a bizonytalanság. Mi van, ha tényleg szellemmel van dolgunk?

Keresgélni kezdtünk, és bár nem szerettünk volna kutakodni a teremben, azért kinyitottunk néhány szekrényajtót és benéztünk a bútorok mögé és az asztalok alá. Cseppet sem nyugtatott meg, amikor a papírtálcában egy újabb felirat jelent meg.

STOP

Kicsit szorongva úgy döntöttünk, hogy inkább elkezdjük a szobát és megindulhatnak az előkészületek – legalább addig sem kell a nyomasztó hangulatú helyiségben ücsörögni. Reméltük, hogy van magyarázat arra, ami történt.

A koncert éjfél után ért véget, mi pedig sötétben botorkáltunk vissza a terembe összepakolni a felszerelést. A látvány, ami a szemünk elé tárult, cseppet sem volt megnyugtató. A szobában kisebb felfordulás volt. Papírlapok hevertek a földön, rajta néhány cipő talpának a lenyomata és… és véres, apró mancsnyomok. Ezt már végképp nem tudtunk mire vélni… Borzongva távoztunk, és őszintén bevallva nem sokat aludtam aznap éjszaka. Másnap pedig még vissza kellett mennem, hogy elszámoljunk, megbeszéljem a tapasztalatokat és aláírjam a papírokat.

Kicsit kelletlenül és álmosan léptem be a polgármesteri hivatal ajtaján, ahol a rendezvényszervező hölgy meglepően energikusan fogadott.

  • Hűha, hát, látom nehéz műszakjuk volt! – mondta rögtön, amikor meglátott. – Nekünk sem volt egyszerű. Eltörtem egy poharat, a kiskutyám pedig belelépett. Remélem, semmit sem véreztünk össze nagyon. Kicsit későn vettem észre. Szerencsére nem mély a seb!

Mintha csak erre a végszóra várt volna, az ajtóban csóválva megjelent a kiskutyája, egy aprócska kötéssel az egyik mellső lábán.

  • Ohh, hát ezek voltak a véres mancsnyomok… Már azt hittük, szellemek járnak! – mondtam hirtelen.
  • Szellemek? – ingatta a fejét a rendezvényszervező lány.
  • Köztünk legyen szólva, történtek érdekes dolgok a szobában, az elektronika, ilyesmi, aztán még a mancsnyomok is…

Mivel csak egy kis homlokráncolás volt a válasz, ezért inkább nem feszegettem a témát. Aláírtam a papírokat és már a kocsiban voltunk, amikor jött egy üzenet a telefonomra:

ajandek.varazslo.hu/blog/item/bluetooth-os-okos-eszkozok-mindenkinek

“Ne haragudj, ezek voltak a szellemek! Elfelejtettem szólni, hogy az épületben Bluetooth-on üzemelnek a nyomtatól. Annyi furcsaság törtét az este, hogy a szellemes történet már sok lett volna!”

Utólag kiderült, hogy néhány hónapja az egyik alkalmazott szültésnapjára a fenti oldalról rendeltek egy Bluetooth nyomtatót, azóta pedig még telefonról is lehet vezérelni a benti eszközöket. Mivel látták, hogy ez milyen jól működik, nagyon sok eszközt beszereztek az irodába, amelyet vezeték nélkül lehet vezérelni. Nekünk sem a szellem üzent – a rendezvényes lány a telefonjáról nyomtatott útjelző táblákat a koncertre, az ablak alól, ezért nem láttunk a folyosón senkit sem.

Egyébként a cikk engem is meggyőzött. Egy Ajándék varázsló nevű oldalról származik, amely amúgy elég viccesen működik. Az ember be tudja írni, hogy kinek, milyen értékben, milyen alkalomra szeretne ajándékot. Azt is meg lehet adni, hogy a megajándékozónak mi az érdeklődési köre. Ez alapján pedig a rendszer kiválasztja az ideális ajándékot neki. Hát… Nem tudom, mit írhattak be az önkormányzat dolgozói…

Egy-két Bluetooth-os megoldást én is kipróbáltam, illetve vásároltam is ajándékba már az oldal segítségével. Anyukámnak vettem egy vízálló hangszórót – ezt a konyhában is tudja használni, és a segítségével hallgathatja a mobiltelefonjáról a kedvenc podcastjait. A következő körben apunak is venni fogok egyet. Ő meg zuhanyzás közben énekelhet, vagy elviheti esténként, mikor horgászt címén összejár egy kicsit a barátaival.

Arra viszont mindig gondosan ügyelni fogok, hogy mindenkinek szóljak és ne okozzak nekik “szellemes” élményeket a vezeték nélküli technológiával. Remélem, a kollégák is hamarosan kiheverik a szellemjárta polgármesteri hivatal okozta traumákat, és leközlebb gyanakvóbbak lesznek, ha rémeket látnak.