Hiánypótló riportfilm az alkoholfüggőségről
A családommal egy nagyon érdekes riportfilmet néztünk meg legutóbb a közös családi tévézés alkalmával, amit minden vasárnap megtartunk. Az alkoholizmusról volt szó benne, pontosabban bemutatták valós eseteken keresztül, hogyan valósul meg fokozatosan egy alkoholista leépülése. Az egész nagyon megérintett, mert van egy régi barátom, akinek a családjában generációk óta fennáll ez a probléma, és gyerekként neki is volt olyan családtagja, akinek ilyen jellegű problémákkal kellett szembenéznie, ő pedig nagyon ügyel arra, hogy nála ne fordulhasson elő ilyesmi.
Gyerekként bizonyára nagyon összezavaró és megterhelő végignézni egy hozzánk közeli alkoholista személy leépülését, hiszen akkor még talán nem is értjük igazán, hogy mi történik, és meg kell élni azt is, hogy egy olyan ember akitől érzelmileg olyan nagyon függünk kiskorban, elérhetetlenné és megbízhatatlanná válik számunkra.
Tudok róla, hogy a családjában lévő személyt a Családi Felépülési Központban kezelték, amely egy olyan rehabilitációs intézet, ahol egy 28 napos bentlakásos program keretében kínálnak megoldást különböző függőségekkel küzdő emberek számára. A számos már végzett kliens beszámolója arra bizonyíték, hogy van értelme egy ilyen programot végigcsinálni, hiszen ezek az emberek visszakaphatják az életüket, és újra esélyt kapnak arra, hogy magukhoz méltó életet éljenek. Mindebben nagy segítséget nyújtanak a Minnesota-modell alapján működő addiktológia multiprofesszionális szakemberei, akik maguk is felépülők, tehát személyes tapasztalattal rendelkeznek a kémiafüggőséget (pl.: alkoholizmus, gyógyszerfüggőség) illetően. Ez azt jelenti, hogy olyan emberek 24 órás jelenléte segít a felépülőknek, akik pontosan értik a függőség mibenlétét, hiszen maguk is megtapasztaltak ilyen jellegű problémákat.
De a felépülési esélyeket tovább növeli az is, hogy a Családi Felépülési Központban 50 évnyi felépülési tapasztalattal, saját élménnyel rendelkeznek, továbbá, hogy nem csak a függőségben szenvedő kliensekre, hanem azok családjaira is fókuszálnak. Ez a hétvégi családi látogatások alkalmával megtartott pszichoedukációs előadások keretében történik meg, amely lényege, a kezelt személyhez közel álló embereknek a betegséggel és annak hátterével kapcsolatos ismeretterjesztése.
28 napos felépülési programuk igénybevehető személyre szabott, egyéni és kiscsoportos (3-5 fő) formában, és a program ideje alatt – amennyiben erre igény van – egyéni konzultációs lehetőséget biztosítanak klienseiknek. A program folyamán teljes ellátást biztosítanak, ami svédasztalos reggelit és rendelt meleg ebédet és vacsorát jelent. Lehetőség van a rendszeres napi séták mellett sportolásra is.
Ezt a programot olyan személyeknek ajánlják, akik csak rövid absztinens időszakot képesek megtartani két ivás között, vagy egy-egy szerhasználati szakaszuk több napon át tart. Azonban itt említik azokat is, akik elvesztették munkájukat, vagy családi és más fontos kapcsolataikat, illetve azokat, akik próbálkoztak már önerőből leállni, esetleg heti rendszerességű konzultációval, de ezek a próbálkozások hosszú távon nem vezettek sikerre.
A 28 nap elteltével pedig ingyenes utógondozás folyik, személyesen vagy online, és a végzett felépülőket rendszeresen meghívják egy ebéddel egybekötött “felépülő-napra”, amelynek célja a józanság megtartása és a program alatt tanultak felfrissítése.
Úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy a fent említett riportfilmekhez hasonló alkotások szülessenek a függőség témakörében, mivel véleményem szerint ez az egyetlen módja annak, hogy ledöntsük az ezzel kapcsolatos tabukat, és konstruktívan elkezdjünk beszélgetni társadalmi szinten is erről a jelentős problémáról. Mindezt annak érdekében, hogy az ilyen problémákkal küzdő személyek ne legyenek negatívan megítélve, ehelyett inkább segítsünk nekik feldolgozni a problémáikat, és kilábalni nehéz helyzetükből. Ehhez szükséges az is, hogy észrevegyük, ha a környezetünkben valaki alkohollal, drog – vagy gyógyszerfüggőséggel küzd, és ítélkezés helyett nyújtsunk neki segítő kezet.